Ha lakásban éltek, és oda kerül a kutya, több, már előre látható problémákra kell felkészülnöd. Lássuk, nagyjából sorban!

A kölyökkutya (általában) kíváncsi és játékos természetű. Neked kell jó irányba terelned az érdeklődését. Gondolnod kell a lakásban előforduló veszélyforrásokra! A kiskutyák szeretnek szaglászni, rágcsálni, bebújni szűk helyekre, kaparni. A szaglásból túl sok baj nem származhat, a másik háromból annál több! Mielőtt az új családtag megérkezik hozzátok, egy kicsit át kell rendezni a lakást. Az ágyakat, szekrényeket, egyéb bútorokat úgy érdemes elhelyezni, hogy semmiképpen se tudjon mögéjük mászni, beszorulni. Ezen kívül, nem rághat széklábat, ajtófélfát, nem kaparhatja az ajtókat, a szőnyeget, a tapétát. Ha lehetőséged van rá, alakíts ki neki egy kisebb "zugot", ami csak az övé.

Csak akkor kerüljön kutya a lakásba, ha nem kell  (túl) sok időt egyedül töltenie! (Egyébként minek is, ha úgysem vagy otthon?!) Az egyedülléthez is fokozatosan szoktasd hozzá, mielőtt hosszabb időre magára hagynád. Kezdetben csak néhány percre menj ki a lakásból. Praktikus tanács! A kutyák séta és evés után általában alszanak, de legalábbis pihennek. Ezekben az időpontokban érdemes elkezdeni a "magánórákat". Tanulja meg azt is, hogy attól, mert otthon vagy, nem kell mindig veled egy helyiségben lennie. Előfordulhat, hogy olyan vendégek jönnek, akik nem szeretik a kutyát vagy félnek tőle.

Az ágyak, a fotelek, az asztal "tiltott zóna" a kölyöknek! (és egyéb más állatfajtáknak is!) Ne kéregessen az étkezőasztalnál, inkább egyen ő is akkor, a saját tányérjából, a saját vacsoráját. Már kiskorában szoktasd hozzá a jövőben is megkövetelt viselkedéshez. Természetesen megkövetelni csak azt lehet, amit már megtanítottunk.

A lakás nem játszótér! Ezalatt nem azt értem,hogy a szobában nem játszhattok,hanem azt, hogy a lakás nem alkalmas a rohangálásra, a kutyák egymással való játékára, ugrálására, labdajátékokra stb..